Nedves

Krónikáink már időszámításunk szerint 959-ből emíltenek egy Opour nevű vezért, ki a magyar sereg élén állt, -s kinek csapatában Ond (a hét vezér egyike) fia: Botond is- midőn Konstantinápolyban jártak a magyarok, behajtani a két éve elmaradt adót. A hadjárat emlékét Botond mondája őrizte meg, mely a saját óriási göröggel való párviadalba bocsátkozásáról szól. Végül mégsem segített a párbaj a magyarokon, mert egy éjszakai támadást követően őseink legyőzöttként tértek haza.

"Ond a vasgyúró, kinek markában négy patkó roppan össze egyszerre. Mellette a fia, Botond, igazi apja fia." /Benedek Elek: A Nemzetgyűlés - Honszerző Árpád/

Az Opourok grófi, bárói, s nemesi család, mely Erdélyben virágzott. Eredetüket a hitelében tönkretett székely krónika visszaviszi Opour, a székelyek rabonbánjáig (főpap). Ő építette a Bálványosvárat az ősi pogány vallás tiszteletének fenntartására a Székelyföldön. Talán ennek is köszöhető, hogy a magyar ősvallás itt maradt fenn legtovább, egész a 12. századig. Egy 1029 m magas hegycsúcson találhatunk a romokra. Úgy tartják, h az ősi hiten megmaradt székely rabonbán menekékhelye volt, s ettől kezdve egész a XVI. század végéig ez a család ősi fészke, ugyanis ekkor a család egyik ivadéke, András odahagyta bálványosi sasfészkét, s lement Torjára lakni. A várat leginkább a földrengések rongálják manapság.

digg it | del.icio.us