Nedves

Üres lettem. Nem jön a szó és nem is akarok írni. Nem tudom, mi van... úgy sehogy. Aggályok a tanulmányokkal, időtől megkövült, de erjedő barátság mesterkélt szaga, közvetlen közelemben a szerelem számomra fullasztó légköre, hamis mosolyok rengetege, ingoványos talaj a lábam alatt. Nem tudom elviselni a média érettségi eredményét, még ha jól is jöttem ki belőle- nekem ez nem elég és nem, nem a -nem létező- maximalizmusom függvénye. Szánakozást látok bizonyos emberek szemében, s üvölt a rációm a képzelőerőmnek, hogy "de hisz őket egyáltalán nem érdeklik az eredményeid!"- mégsem tudom elhinni. Belevágnék egy filozófia emeltbe, de tanáraim megint le akarnának beszélni (legutóbb az idő rövidsége miatt igazuk volt, s néhányan még hittek is bennem), Buzásihoz méltó dacom megint elém lépne, megvédene: "Csak azért is megmutatom!"- s belebuknék. Vegetálok napról- napra, nem teszek semmit, csak elmélkedek a helyes úton, amin mindenki szerint haladok- látszat út ez, csak illúzió. Valós tehetségem csak a porondon mutatkozik meg, de háttértudás nélkül hogyan? Nietzschet még mindig nem végeztem ki.

Kedvem lenne... könyörületért esdekelni Istenhez.  Pedig szavamra, minden rendben van.

digg it | del.icio.us