Nedves

Hogy van a "kérdés: azért nem lett köztünk semmi mert hülye voltam? :)". Mondd, mégis, mit szeretnél hallani? Őszintén... Azért nem lett köztünk "semmi", mert előbb én voltam a vak, később te voltál az eszelős bolond. Ezért nem lett "semmi", azt leszámítva, hogy miután megkínoztalak vakságommal (miért nem ordibáltál? miért? és amikor öntudatra ébredtem, miért nem kiabáltad, hogy nincsenek veszve a dolgok? miért? és amikor már túl késő volt... miért hagytad, hogy dédelgesselek? miéért?), te keresztülhajtottál rajtam egy hadosztálynyi cipőtalppal. De ez nem jelenti azt, hogy én nem temettem el a múltat. Hízelgő, hogy eszedbe jutok, hízelgő, hogy morfondírozol, miért küldtél a keresztre, hízelgő, hogy megbántad. Hízelgő a próbálkozásod, hízelgő a könyörgésed, hízelgő, hogy ki szeretnél engesztelni. De ez sajnos nem olyan, amit egy vacsorával és egy színházzal elintézhetnél. Még ha "első körben" is gondoltad. Azért köszönöm a meghívást.
Megváltoztam. Megtanultam, hogy "a bók nem ígéret, a csók nem pecsét". Általad tanultam meg... de te vajon tudsz-e erről? Erre nem lesz elég egy vacsora és egy színház... Szerintem sosem lesz semmi a régi, azért nem, mert én nem szeretném. Sajnálom. Tényleg, hogy így alakult. "Szép pár lettünk VOLNA egy járomba fogva." Részemről voltunk is. Tagadhatatlanul jó páros voltunk. Verhetetlenek :). Csak nem úgy. Ez a mi történetünk sorsa, egyszerre sosem szeretnénk. Vagy ha mégis, az semmi jónak nem forrása. Legalábbis hosszú távon. Mindennek ellenére, köszönöm neked a múltat- és ezt nem rosszból. És köszönök mindent -bármilyen is legyen-, ami esetleg a jövő muzsikája.

digg it | del.icio.us