Manage your Blog

¡Create your blog now! Easy and Free

Ezt a dalt hallgattam, nyár első hete volt. Lehet nem a múlt nyáré, lehet az azelőttié. Most került elő azóta először. Akkor éreztem utoljára igazán, h na most elbújhatok. Na most szabad vagyok. na most én döntöm el, hogy jobbra, vagy balra.
Kerón ültem, este volt, késő este, kerek erdő, tégla tábla, nagy büdös semmi kellős közepe. Egyedül voltam, de még soha senki nem volt velem annyira, mint akkor... Pedig minden értelemben egy szál magam voltam. Szelíden fújt a szél.
Téboly. Ez az egész. Néhány hét alatt nem lehet elfelejteni valakinek a gondolatát. Néhány év alatt sem- ezek szerint. Igen, az ember valóban pelyvához hasonló. Döntés alapján el lehet. Döntés az... döntés. döntenem kéne... v inkább rájönni, h a döntés helytelen. Megtanultam nem belepusztulni a marcangoló életembe, megtanultam hát a lelkemet pusztítani "Életem" nevű vegyszerrel. Ciklon-B. Gyönyörű Blans, gyönyörű, gratulálok! S aztán megkapom az év... "üres, masnival átkötött doboz"- a címet. S egy szép napon valaki belém teszi a púderezett piszkos pelenkáját... észre se fogom venni. Rettegek, halldd hát ember... én a merész... mégis, azt hiszem, ez itt már nem először hangzik el. Egyetlen megnyugtató tény -racionalizmus oltárán áldozva- hogy teljesen értelmetlenek aggodalmaim, nagy könyvbe a légysz*r, maktub ide, v oda... és egyébként is... ccsapjunk a vadludak közé :)

digg it | del.icio.us

No Comments »

Post a Comment


<a href> <em> <blockquote> <strong> <cite> <code> <ul> <li> <dl> <dt> <dd>