Nedves

Herakleitos barátunk szerint nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, tehát vagyunk is, meg nem is. Másik ókori ismerősünk úgy véli, az igazság az arány bizonyos esete.

Igazság sosincs önmagáért, minden esetbe kapcsolódik valamihez, valakihez. Ha nem léphetünk ugyanabba a folyóba, akkor az igazság arányossága (maga az igazság) is folytonos változófélben lévő eszme, nem állapot. Igazságról hát csak múlt időben beszélhetünk joggal, de mivel a történelem a jövő függvényében át -és átértékelődik, így adott állapot sem biztos. Ebben az intervallumban hát igazság nincs is, nem is feltétlen lesz és nem is feltétlen volt. Vagyunk is, meg nem is.

Tovább. Tegyük fel, tényleges igazság állapota áll fenn - az igazság igazsága megkérdőjelezhetetlennek tűnik. A mostani igazság már most a múlté, a jövő ismerhetetlen és ha nem kizárólagos valami létezése, akkor az nem bizonyítható, tehát nem mondhatjuk, hogy van, megegyezés alapján tehát nincs.

Namost, ha nincs igazság, akkor az iménti tézisem sem lehet igaz. Ha pedig mégis igazam van, akkor valamit gyökeresen elronthattam, hiszen igazságom szerint nincs igazság. Akkor most hogy is van ez?

digg it | del.icio.us