Nedves

egy kicsit magamról.

egy történet... lehetne... egy igaz történet, egy megdöbbentő, egy tanulságos, egy felkavaró és egy... na elég.
mert ugye mi van, ha mégis. Utazás a koponyám körül? félek, ember, halld, én, ki a lehetetlent is oly merészen és álcázva, most mégis, félelem zárt a markába, megfogta kacsómat és rángat az álmába. Dehát az nem lehet, hogy én. Ily fiatalon? még alig éltem. Nem is éltem.
Átközött csütörtök öt óra. Diagnsztizálni kell? Kétlem. Egy számot kérek szépen! MOSTTTT!!
Reszketek. Izzadok. Nem gondolok. én már semmit. csak hogy, hogy, hogy és hát mégis. Mert mi van, ha? jahogy semmi? megdöbbentőnek spec. nem megdöbbentő. Tanulságot bárhol keresek benne, hááát, hát. És akkor ugye hogy felkavaró lenne? Effelől is akad kétség... jószerével bőven. Igazából nem is értem, miért vagyok fennakadva, hisz oly sok emberrel megesik, nem én vagyok az első, és nagy valószínűséggel az utolsó sem. Remélem, h ezt az üzenetet majd idővel unalmasnak fogom tartani és leszedem. Minden esetre, nem akarok amolyan utolsó emlékeket hátra hagyni. Az senkinek nem jó.
De mondd, te hogy reagálnál, ha esetleg?

én lehet csak kacagnék...

digg it | del.icio.us