Nedves

Tegnap este valami történt. Nem tudom megmondani, minek a foganatja, hogy ez a most is itt poshadó üveg kefír, vagy a cherry hatása volt-e, de visszahőköltek érzéseim szememre hányták a kérdést. A Kérdést. Miért vezeklek? Dideregtem érted. Érted, ugye? Magamért. Ezernyi hullajelölt dagonyázik a sárban s én önként puha éjjre fekszem, ahelyett hogy... életeket mentenék. Ezernyi hullajelölt kötötte fel magát ez egyetlen idegen. Idegen idegemen. Azt hiszem, még mindig inkább megmentettem őket, mintsem. Tán te is ennek a szagát érzed? Lázasan keresem a Minotauruszt a fejemben. Nem. Bocsánat. Hazudtam. Helyénvalóbb: a fejünkben. Most azt hiszed, csak üresen egymás mellé dobálom a szavakat. Igaz? Hittem, hogy körös- körül csak a félelem zátonyai ragyognak. Perpill azt hiszem, h tegnap erre sikerült rájönni. Hogy csupáncsak hittem. Most viszont már látom, hogy igazam volt, ám a történet ambivalens, hiszen én nem látok ki az öbölből. Én félek csak, én egyedül. Te már rég kijutottál a nyílt vízre. Te már... sehol se vagy.

digg it | del.icio.us