Nedves

-Mire gondolsz drága?
-Nézd, ha azt akarnám,
tudd agyam min szaladgál,
nagy valószínűséggel mozogna a szám.
-Értem már...
mindent leegyszerűsítesz.
-értem már, hogy lehet,
hogy öngyilkossági arányban csak a finnek
előznek meg, gyaláznak le minket.
-Hogy tíz magyarból hat depressziós?
Most mért rimánkodsz? Az nem is súlyos.
-Tudod, mit vesz a halott, ha kinyit a bolt?
Élesztőt. Még Oroszországban is,
pedig ott a nőknek vodkával zuhanyozni
nem kifejezetten legális.
-Legyünk őszinték, vágd fejemhez, kérlek,
hogy nincsenek jó kérdések.
Ezek után mit rebesgessek néked?
Ha kinyitod az ablakod,
ezernyi pipacs lobog,
dadognak az ürgék a réten,
mindenki ezt teszi, csak én nem hajlongok éppen.
-Tudom, tudom jól, hogy hibázok,
mert ez lennék, pitiáner bűvész,
De mit számít ez, hisz csalás az egész.
-Mint a hős eszménye, ki kegyetlen harcokban, hol csurog a vér,
nem csügged megmenteni mások lelkét.
-S ezzel egyidejűleg egy mihaszna barbár,
Ki az ételt sem meri megfogni puszta kézzel tán.
Tömegsír felett csapatszellem áll.
Magyarország.
-Na azért ne legyünk már ilyenek.
Ellentétben a közhiedelemmel,
Itt is van csapvíz, pasta és Duracell elem.
-Pár éve országod hallatán
Enni is adnak már!
Tény, hogy nincs sok olyan ország,
melynek régi államformája királyság,
de nem volt királya, csak kormányzója,
s bár e kormányzó tengernagy lenne,
az országnak bizony nem volt tengere.
-Elég! Nesze, itt van egy kis mese,
a tündér lovagnő
a század korrupciója ellen!
-Oh, mint... mint akit sértegetnek az évek,
S ha rám lehelled tekinteted,
Én megfagyok, kérlek...

digg it | del.icio.us