Nedves

Lelkem erkölcsi kötöttséget keres,
vallással nem állapodik az meg.
Nem hiszem el,
hogy hiába ordibálom
vérnedv arccal, áh, véres a torkom,
hogy a tahihi-i szabadságharc,
s a mobilvírus elleni tápanyag,
az a lötty a bélben, üröm,
és a farmerek inkvizíciós tervei
mind olyanok, mint a Micimaci,
ha épp téli álmát alussza, mormog-brummog,
mert akkor ugye épp nem ötöl ki Mein Kampfot,
csak vegetatív sejtrendszer, egy hulla,
s szebb napokon még Malacka sem molesztálja.
Egyetlen szóval kifejezve: az élet tervtelen mókájának
legelső mozdulata, egy terrorista világ harca,
mely a fehérkesztyűs ellenséget leigázza,
először csak a hajába tép, majd karóra húzza,
megsímogatja a homlokát, s a karót benne felgyújtja.
Meggyullad az, miként élvezi a lángot,
víziók gyötrik és kéjes álmok.
Ez hogy eshet meg? Mármint a Malacka... -Ahogy most kérded.
Ó, tehát rühesnek tetszik lenni kend?
Nem, ezek csak az ideges,
A bogarak a bőröm alatt.
Így hát. És mit lehet tenni?
Semmit.
S téged most ki kérdezett?
Hát te.
S ezt neked ki hiszi el?
Micimackó. Nem. De én sem.
Na látod.
Látom. Hagyjuk is. Jó éjt, barátom!

digg it | del.icio.us