Nedves

...is coming home. Vagy legalábbis valahova. Vagy legalábbis szép, ha hisszük. Vagy legalábbis...
László. Lófütyit. Tapintatlan barom emberek. Emberek, akik közel akarnak jutni istenhez. Istenhez nagy betűvel. De a betűket se ismerik.
Meglepő, mily sokan részt vettek egy alkoholista 10 éve elfeledett árva-bárány hajléktalan temetésén. Hogy melyikre gondolok? A nagybátyámra. Nem hallottál még róla? Ez az én saram. Hogy megértesz-e? Te talán... én magam sose fogom. A Jani. Tudod, az a Buzási. Az az Andris féle Buzási. Nem a másik. Ahogy te mondanád, az a szaralak. Ahogy én mondanám... Ahogy én mondanám, tán még példakép is. Bizonyos értelemben véve mindenképp. Szóval hogy melyikre gondolok? Akinek 10 éve kezdődött a halála. Aki okosabb volt, mint minden Buzásik legnagyobbikai, mégis... Akit mindenki ismert. Különösen a rendőrség. Meg a sarki rikacs, még abból a korból... aztán meg... és most... Igen, pontosan arra, aki a nyakadhoz pár hete kést tartott. Aki előtted a sorban epilepsziás rohamot kapott. Aki kikapcsolt, és kitépte a cipőbélését. Akivel amikor nyugodtan csevegtél, egyszercsak pofánvágott. Megkérdezted miért? Meg. Emlékszel mit mondott? Azt, h nem akarta. Hiszel neki? Nem hazudott... S nem nevetett, amikor a nyakadba borult. Nem öregem, az sírás volt. Arra gondolok, aki a boltodban a mi számlánkra fogyasztott. Még mindig nem rémlik? Hát amelyik a padon fekve két kezét tartotta feléd. Arra, amelyik az újság címlapján volt. De hányszor... tuuudooood, az a csöves, aki megállított az utcán, hogy tájékoztasson róla, mennyire tetszel neki. Aztán 2 méterrel odébb lerókázta a fát. Nahát nem hiszem el! Az, tudod.... tudod az, amelyik ellen az egész családja fordult, aztán amikor meghalt, az egész bagázs ott állt az úrna mellett és nem is azt nézte, se a papot, aki elbaszta a nevét, hanem a padot. Az üres padot. Tudod mit vártak? Nem? Megmondom! Az egyik azon gondolkodott, hogy pont ilyen padon feküdt, mikor legutoljára látta. A másik azon gondolkodott, hogy a padtól följebb, vagy lejjebb kell-e elképzelnie ezentúl. A harmadik azon gondolkodott, hogy ha még élne és tudná, hogy ez az ő temetése, vajon mit reagálna? A negyedik... a negyedik kérlek azt várta, hogy hamvaiból feltámadva besétáljon az ajtón, körberöhögjön cinikusan mindenkit -ahogy szokott. Az ötödik azon agyalt, hogy ha ez bekövetkezne, vajon ő maga mit reagálna. A hatodik szembeállította a saját elmúlt 10 évét az áldozat (vagy bűnös? vagy szerencsés?)~éval. A hetedik végiggondolta, hányszor nem segített. A nyolcadik végiggondolta, hányszor ártott azzal, hogy segített. A kilencedik végiggondolta, hányszor ártott azzal, hogy segíteni akart, de nem tett semmit.
S a tizedik? A tizedikek ketten voltak. Hogy ők min gondolkodtak? Szerintem épp csak azon, hogy a bölcső se volt sokkal nagyobb, mint az a kis koporsó. A bölcső, amit anno az egyik fél faragott, a tizedik másik fele pedig ringatott. S vele el is fogytak 'a kis néger figurák'.

A fehér tehén a lugasban,
vígan éldegélt tudatlan.
Amíg nem jött a légy,
Ki lakott a világ másik féltekén.
És mondta neki:
-Fehér tehén,
tanítlak én!
A sors kezembe adta,
hogy elmondjam milyen a világ maga.
De a fehér tehén tudatlan,
a légyre nézett, s bekapta.
Így a fehér tehén -törvénye szerint-
nem fog szopni.
-Bár fejében zümmög valami..-

'Vártalak egy síneket megvilágító,
Törött lámpabura alatt.
Azon a vonaton leszel,
amelyik itt nem áll meg.

A zakatoló percek kegyetlenül
Ketyegnek egyre hangosabban
Ugrálva a hypo szagú váróterem
Összetört kövein.

Csakazértiszakatolsz.'

"Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...
- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg."

szerintem... szerintem. szerintem inkább rózsa, mint róka. szerintem. szerinted? :)

"Várj rá, szerezd meg és becsűld mindhalálig, mert ennél szívközelibb támaszod úgyse lesz soha!" /Venyercsán Péter/

'nem megyek sehova sem, nem, maradok én idefenn, hiába mutatod, hogy szeretsz, tudom, hogy ugyanúgy akarod az én helyem, de ha neked ez haver egy gond, csak emeld a kezed és mondd, de hiába van neked bármilyen gondod, én maradok itt és pont...'

Azt hiszem, világos. Nem hiszek a véletlenekben. :)

Az állat védi, és nem magyarázza a létét. Ritkán depressziós. Akkor én miért szenvedek itt az eszméimmel?
Végre rájöttem, hogy mit akar az ember. Mást. Mindig más. Pedig egymásra vagyunk utalva. Ja, tudom, élet szerelem nélkül körülbelül annyit ér, mint szerelem élet nélkül. Tapasztalat. Most mégse erre gondoltam.
Zamenhofnak hála világnyelv már van. Csak világ is maradjon hozzá...
S hogy mi a civilizáció? Állítólag az a jelenség, amikor "az ember bekeni magát valami zománccal és írtózni kezd a tetvektől". Én úgy gondolom, hogy inkább csak erdő- és népírtás. Persze, mindig annak kell igazat adni, akinek nincs- szegénynek.
Szeeeeerintem, aki nem látja a fától az erdőt, azt egyértelműen az erdő egyénei érdeklik. Mondom szerintem. A kérdés már csak az, hogy mit értünk egyén alatt. Fát, vagy állatot?
Állatot-e, aki nem vérszomjas, csak szomjas, s nem gyilkos, csak éhes? Akkor hogy is van ez? Ne hidd, hogy szidom. A medve nem visszaélni, csak élni akar a jogával (Vagy erejével? ), s nem azért bátor, mert megengedték neki. Észrevetted a párhuzamot? Most okosnak gondolhatod magad... nyugodj meg, nem tart örökké. Azt mondják, még senki nem jött vissza a túlvilágból. De kérdem én, miből gondoljuk, hogy valaki odament? G.G.M. megmondta, hogy lesz, csak mint mindenkinek, "érezte, ahogy kúszik felfelé benne a halál". Én is érzem. Te nem? Hazudsz, bár talán nem is nekem, sokkal inkább magadnak. Nem tűnik fel, igaz? Ismerlek.

Szülők! A gyermek nem játékszer!
Politikusok! A felnőtt sem!

"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy."

(Ha vki felismeri, jelezze : ))