Nedves

egy kicsit magamról.

egy történet... lehetne... egy igaz történet, egy megdöbbentő, egy tanulságos, egy felkavaró és egy... na elég.
mert ugye mi van, ha mégis. Utazás a koponyám körül? félek, ember, halld, én, ki a lehetetlent is oly merészen és álcázva, most mégis, félelem zárt a markába, megfogta kacsómat és rángat az álmába. Dehát az nem lehet, hogy én. Ily fiatalon? még alig éltem. Nem is éltem.
Átközött csütörtök öt óra. Diagnsztizálni kell? Kétlem. Egy számot kérek szépen! MOSTTTT!!
Reszketek. Izzadok. Nem gondolok. én már semmit. csak hogy, hogy, hogy és hát mégis. Mert mi van, ha? jahogy semmi? megdöbbentőnek spec. nem megdöbbentő. Tanulságot bárhol keresek benne, hááát, hát. És akkor ugye hogy felkavaró lenne? Effelől is akad kétség... jószerével bőven. Igazából nem is értem, miért vagyok fennakadva, hisz oly sok emberrel megesik, nem én vagyok az első, és nagy valószínűséggel az utolsó sem. Remélem, h ezt az üzenetet majd idővel unalmasnak fogom tartani és leszedem. Minden esetre, nem akarok amolyan utolsó emlékeket hátra hagyni. Az senkinek nem jó.
De mondd, te hogy reagálnál, ha esetleg?

én lehet csak kacagnék...

...és legbelül tudtam, hogy nem hazudtam, csak a józan ész volt útban. Csendben belehaltam...

Tegnap este valami történt. Nem tudom megmondani, minek a foganatja, hogy ez a most is itt poshadó üveg kefír, vagy a cherry hatása volt-e, de visszahőköltek érzéseim szememre hányták a kérdést. A Kérdést. Miért vezeklek? Dideregtem érted. Érted, ugye? Magamért. Ezernyi hullajelölt dagonyázik a sárban s én önként puha éjjre fekszem, ahelyett hogy... életeket mentenék. Ezernyi hullajelölt kötötte fel magát ez egyetlen idegen. Idegen idegemen. Azt hiszem, még mindig inkább megmentettem őket, mintsem. Tán te is ennek a szagát érzed? Lázasan keresem a Minotauruszt a fejemben. Nem. Bocsánat. Hazudtam. Helyénvalóbb: a fejünkben. Most azt hiszed, csak üresen egymás mellé dobálom a szavakat. Igaz? Hittem, hogy körös- körül csak a félelem zátonyai ragyognak. Perpill azt hiszem, h tegnap erre sikerült rájönni. Hogy csupáncsak hittem. Most viszont már látom, hogy igazam volt, ám a történet ambivalens, hiszen én nem látok ki az öbölből. Én félek csak, én egyedül. Te már rég kijutottál a nyílt vízre. Te már... sehol se vagy.

Bródy János: A 'B-612'-es bolygó (ajánlva: Vendríner Jenő Úrnak =)

A nagy bolygókon kívül, minek mind tudjuk nevét
Még számtalan parányi bolygót rejt a csillagos ég
Szabad szemmel hiába nézed, sohasem láthatod
A "B 612"-est, hol a Kis Herceg lakott
Csak azért mondom, mert tudom, hogy van, kinek kell a bizonyítás
Hogy a "B 612"-es bolygót látta egy csillagász
Nem szeretnénk, ha azt hinnéd, hogy mindez mese csupán
Hisz mindannyian vágyakozunk egy igazi barát után
Szomorú lennék, ha nem hinnéd hogy itt volt velem
Szomorú lennék, ha nem hinnél nekem
Szomorú lennék, ha nem hinnéd hogy volt egy barátom
Nagyon egyedül maradnék a világon
Hat éve már, hogy a Kis Herceg tőlem elbúcsúzott
De azóta éjszakánként nevetnek rám a csillagok
Tudom, hogy valahol egyedül él egy tüskés kis virág
És érzem, mennyi mindent jelent egy igazán jó barát
Szomorú lennék...

Bródy János: Játsszunk együtt!

Nem hívott senki, magamtól jöttem én
színezüst vonattal keresztül hét megyén
Játsszunk most együtt, amíg csak lehet
remélem, nem felejtesz sokáig el ha egyszer elmegyek
Nem várt rám senki és mégis itt vagyok
hétmérföldes csízmám sarka elkopott
Játsszunk most együtt, amíg csak lehet
remélem, nem felejtesz sokáig el ha egyszer elmegyek
Nem érkezett hozzám gépelt üzenet
nem kért fel senki, hogy daloljak neked
Játsszunk most együtt, amíg csak lehet
remélem, nem felejtesz sokáig el ha egyszer elmegyek
Ne kérdezd tőlem, hogy meddig maradhatok
a játék vége előttem is titok
Játsszunk most együtt, amíg csak lehet
remélem, nem felejtesz sokáig el ha egyszer elmegyek
remélem, nem felejtesz sokáig el ha egyszer elmegyek

Bródy János: Mit tehetnék érted

Én nem születtem varázslónak csodát tenni nem tudok
És azt hiszem már észrevetted a jó tündér sem én vagyok,
De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság Úgy érezném vannak még csodák.
Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék áruld el Nekem!
Nincsen varázspálcám mellyel bármit eltünthetek,
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet.
De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még csodák.
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék áruld el Nekem!
Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázs köpenyem
Hogy holnap is még veled leszek sajnos nem ígérhetem.
De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még csodák.
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék áruld el Nekem!

Bár én, hálátlan nyelv, nagyon vigyáztam,
ne kényszerülj hazugságokra értem,
s tiszteltelek téged- nem úgy te: szégyen
szakadt rám általad, s düh kelt irántam:

midőn leginkább nyílnék szóra szájam,
irgalmat esdőn, megdermedsz, s ha éppen
szólalsz is, úgy cseng, oly furcsán-idétlen,
hogy alvó sem beszélhet tétovábban.

Hanem ti, bús könnyek, ha éjjelente
magányra vágyom, akkor is kísértek;
velem van Békém? - cserbenhagytok engem.

S ti sóhajok, kínt, féltést adni készek,
ilyenkor halkan jöttök s késlekedve.
Csak arcom vallja meg, mi dúl szívemben.

"Esse est percipi" azaz létezni annyi, mint érzékelve lenni. (Igen?)

A szenvedések sorozata nem hoz megváltást és a leginkább áhított dolgok sem kínálnak üdvöt: csak boldogulást a boldogság helyett. (Mindazonáltal szánalmas, hogy én hosszas gondolkodás és mérlegelés után döbbenten állok ez tény előtt, holott bármely embert megállítva az utcán a szemembe köphette volna. Miért csodálkozok rá egyébként teljesen természetes és elfogadott dogmákra?)

... ritrovarmi giá grande...
/azt veszem észre magamon, hogy nagy vagyok/

(...)

ora voglio di piú
/most még többet akarok/

una storia importante
/egy fontos történetet/

quelli che sei tu forse sei tu...
/az, aki te vagy, talán tényleg te vagy.../

fermati un istante
/állj meg egy pillanatra/

parla chiro
/beszélj világosan/

come non hai fatto mai
/ahogy eddig még sohasem tettél/

dimmi un po' chi sei...
/mondd meg egy kicsit, ki vagy te.../

non riesco a liberarmi
/nem sikerül megszabadulnom/

(...)

la tua paura é anche un po' la mia
/a te félelmed kicsit az enyém is/

forse noi dobbiamo ancora crescere,
/talán még nőnünk kell/

forse é un alibi, é una bugia?
/talán ez egy alibi, ez egy hazugság?/

(...)

fermati un istante,
parla chiaro

metti gli occhi dentro i miei
/nézz a szemembe/

non riesco a liberarmi

"Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

'Nem a stratégia hibája miatt sikertelenek az emberek a tőzsdén, hanem mert az érzelmeik miatt nem tartják be a stratégiát!' Ez lenne kérem szépen a gyakorlati ész kritikája.