Nedves

Mélyen tisztelt Horn Gábor SZDSZ-es frakcióvezető úr (igen, ő a delikvens "menj a p*csába/jaaztafideszmondtavolna") megjegyezte egyik beszédében, szüleit a nyilasok a Dunába lőtték. A mélyen tisztelt Horn Gábor SZDSZ-es frakcióvezető úr 1955-ben született, míg a nyilas megmozdulás 1945 tavasza óta él a magyar emlékezetében. Ebből adódik, h a m. t. H. G. SZDSZ-es f. úr vagy maga a Messiás, vagy egy ocsmány alak, akit -amint nagykorú leszek- első dolgom lesz halottgyalázásért és népámításért beperelni. (Infó Váli Ferenctől érkezett.)

Jó magyar ember x%-a (a szégyen miatt inkább nem is említeném) nem érti meg a 13 szónál hosszabb mondatokat. Hány szóból is álltak a választáson a kérdések? (Infó Bobály Emesétől.)

Süt a nap, galambok gabalyodnak a parókámba és hajlandó vagyok beismerni, h nem láttam a 101 kiskutyát. És még van képem így emberek közé menni...

Ágy alól ugyan nem, de magáról a hevederről már lezavartam az egy szem csóka kosarast is. Újabb páciens? :P

Fest a jóember, hogy a virág van a vázában. Csendélet. Egyesek szerint unalmas. Mások szerint szép. Szerintem pedig fel kellene tenni a szokott kérdést: Miért? Miért a virág van a vázában? A virág a váza rabja. Virág nélkül élettelen (gátlástalanul és arcátlanul még így is csendÉLETnek neveznénk...), halott, csak egy tárgy. A virággal együtt azonban maga az élet. Akkor hát miért nem helyénvalóbb a vázát festeni a virágba? Végtére a váza a virág rabja... léte is csak a virág kedvéért van, másfelől, a szexualitáshoz ugye ragaszkodunk s a természet is folyton ismételgeti önmagát. Ha tehát -természetünknél fogva- a vázába rajzoljuk a virágot -vagyis az életet-, akkor hát a váza a nő. Köszönöm, nincs is több kérdésem. Illetve... azért mégiscsak. Most, hogy arra jutottunk, hogy a váza és a virág szerepe valamiért felcserélődött (MIÉRT??!), eszünkbe kell jusson, hogy nem vagyunk kivteles elmék. Ebből adódik, hogy más már korábban rájött erre az igazságra. Ha így van, akkor miért nem festett mégse soha senki olyan képet, ahol a váza van a virágban? Miért hazudunk a nyilvánvaló igazságokról? Bátorság vagy félelem? Félelem? Biztos vagy benne? Megint feladtam a leckét...

- Lyukat dobbantok a füledbe.
Meredő tekinteted már véka alá sem rejted?
- Hagyjál, lepkéket kergetek...
- Segítsek?
- Ahogy érzed.
- Pfuj! Mi ez a...
- Elkaptad?
- Ja nem. Ez csak a puncija.
- Preparált nyúlszar,
nem, mégse támad fel,
hiába mordulunk egyszerre
a szívárványos égre.
- Szívárványos égre?
Így is nevezheted,
de a színeitől csak a papírzacskó ment meg.
A fejére.
- Te sértegetsz.
Nem látod, nem is zavar téged,
hogy látszólag meddő sebből vérzek?
Vagy ennyire nem is féltesz?
- Magamtól?
- Talán. Rajtad spec. sokat gondolkodom.
Meg azon, hogy hova vágyódom.
- Mindjárt megmondom.
Hol oroszlán marja csontom,
szándékát nem leplezve dorombol,
cirógatást kíván, majd otromba mód
behajtja jussát, s engem bevégez a sors.
- Itt férgek csiklandoznak,
néha végbélből bájosan kipislognak...
- Majd nevetve visszahúzódnak a vityilóba.
- S így szép lassacskán savat falatozva
elmerülnek az élet gondjaiban.

Folytatás

- örülök -nem nem a tavasznak- hogy meleg van,

- hiányzott már, hogy legyen pár percem a barátaimra,

- sok gondolat fúrja a fejem,

- kellene menni csak menni a szabad ég alatt a semmibe a sehonnan a semmiért... egy senkivel megsemmisülni

- fáradt vagyok

- nem fogok már megint, csak aludni

2006-ban meghirdettek egy pályázatot a legvelősebb mondat után keresve. Te mit írtál volna? én megkérdezném, hogy "Ki vagy?"... várom a további ötleteket.

- letagadni a hónod alatt ficegő vodkás üveget

- du. 3-kor pezsgőt inni a felhők tiszteletére

- du. 3:05-kor pezsgőt inni a növekvő hajszálak tiszteletére

- du. 3:10-kor pezsgőt inni... du. 3:15-kor... 20-kor... ajajj

- hajnali 3-kor alvó szobatársak mellett jógázni

- kollégium falain belül pornófilmet nézni

- bagót a szűrős végén meggyújtani, aztán csodálkozni, amiért belobban

- megkérdezni, hogy "miért"

- 17 évesen lealázni az 50 éves könyvtárost, amiért megfeledkezett Kantról

- majdnem szerelmesnek lenni egy első randevú előtt

- felismerhetetlen önarcképet festeni

- nagyot nézni, amikor valaki egy pszihológus telefonszámát nyomja a kezedbe

- utálni a vígjátékokat

- klumpamentesen leélni egy életet

- igényesnek lenni

- kultúráról, gondolatokról és eszmékről szónokolni (vagy utána nem tanácsos élni akarni)

- hangot szintetizálni a vákumszerű namilyenakörmömszíne-szindrómások kezeltetéséről

- olyan viccet mondani ami megértéséhez némi sütnivaló kívánkozik

- megkérdezni valakit, hogy mennyi egy meg kettő (olyanhülyeénselehetekhogynemtudom!)

- egyáltalán bármit is kérdezi (válaszra várni... nem is említem)

- aikidoról könyvet olvasni, aikidozni, vagy tudni, hogy mi az.

- rámosolyogni embertársainkra - félreérthető

- minimális tiszteletet elvárni felebarátainktól...

- vagy csak megpróbálni elvárni, h ne nézzenek hülyének


rühej

"...te most beléphetsz egy új világba, ahol biztosan sikeres leszel, mert segít a tudás. nekünk a tanulás vallási kötelezettségünk volt, kirekesztettségünk folytán pedig megtanultunk alkalmazkodni, és meglátni az összefüggéseket a dolgok között. de ha azt hiszed, hatalmad van, akkor tévedsz. Ha azt hiszed, hogy jogod van mások elé állni, mert úgy véled, h többet tudsz, mint ők, akkor tévedsz. Ne engedd, h az önhittség bűnébe kergessenek. Az önhittség a legnagyobb bűn. minden más abből fakad. A vallást ne hagyd el soha. Nem Istenért. Ő minden vallásban jelen van. De ha az életed csak harc az elfogadtatásért, akkor boldogtalan leszel..."

„-Hány ujjat lát?
-Ez itt négy ujj Arthur.
- Nem, nem, nem, engem nézzen!
-Hogy?
-Maga a problémára összpontosít. Ha csak a problémát látja, nem leli a megoldást. Ne a probléma érdekelje. Én rám nézzen! Nos hányat lát?...Nem, tekintsen túl az ujjakon! Na és most mennyit lát?
-Nyolcat.
-Nyolcat, nyolcat, ez a helyes válasz! Nyolc! Azt nézze, amit más nem figyel, azt lássa meg, amire más rá sem néz. Félelemből, kényelemből, vagy lustaságból. Lássa, ahogy naponta változik a világ! Szerintem jó úton halad. Ha nem látna egyebet is ebben a szobában, egy keserű vénembernél, akkor be sem jött volna ide.”

"a szülőket már csak kész tények elé állítottam. megdöbbentek. ahogy én is, h volt erőm (...) annyit mondtam, h nem érzem úgy, h különösebben magyarázkodnom kéne, de azért indoklok. S h h fogadták? megköszönték az őszinteségemet, h munkatársuk voltam, és, h most cserben hagytam őket. persze én is csak köszönni tudtam amit ott tanultam. kutyául érzem magam, persze... komolyan, nehezebb volt, mint egy szakítás.. talán mert ehhez egyáltalán nem vagyok hozzászokva. És mert ez jelenetette a mindent." (idézet egy régi levélből)


Kb. azóta -is- keresem a helyem. Reménytelenül. Bánkódva a múlt és a jövő ballépésein, hiába. Keresem magam, keresek valakit, keresem a helyet, az időt, a nyugalmat és a véget. Várok a sorok között. Árnyék vagyok. Egyre tisztábban látom, hogy a remény illúzióját tudtosan kellene kiírtani, hogy aztán a pusztán leülhessek egy sziklára (vagy szilánkra?) és az idők végezetéig bambán bámulhassam a végtelent, nyugalomban. Hogy a gondolat is kivesszen belőlem.


Perpill csak önmagam torz és egyre torzuló ábrázatát kémlelem a vízben... Amíg esik az eső, nem várható szivárvány s a kép is csak tovább foszlik az éjjben.


De csitt! Szemem tükrében épp hullámzó fények táncolnak! (Vajh miért von pont ez önfeledt pillanatomban kérdőre egy szigorú szó? "Infra frekvenciája? Odafigyelni!")

Körbenéztem; nem volt jó.
Nem mondták azt, hogy: "Hahó"
Mikor leléptem a kocsmából.

Azért léptem le, mer' már
Előre tudtam, hogy hiá-
ba várom a búcsúzást.

A pécsi lányok sem szépek...
Ők sem tudják miért nem,
Pedig veszik a magazint.

Felálltam az asztaltól,
Megittam a szárazból
Az utolsó kortyokat;

Nekivágtam az útnak,
És közben borzsasztó rútnak
Éreztem a fényeket,

Belebújtak bőrömbe,
Kijöttek ott, ahol nem kéne:
Kifingtam a fényeket.

Fényszagú lett a világ!
"Egy másik slepp rám máshol vár" -
Gondoltam akkor magamban.

Meleg szívvel fogadnak.
Szívárványízű zöldbab
Jutott akkor eszembe.

Nem tudtam oda kommentelni, vmiért nem engedi, ezért tettem ide. Részben. Meg tudom, h olvasod, kis Kazinczy... borzsasztó. Hanem, nem mondom, h bocsánat, de azt igen, h sajnálom.