Nedves

Tágra nyitott pilláim közt azt látom csak, egyedül azt, hogy ha cinkosan kipislogok elveim alól, minden könnyeden szalad el mellettem, s izomgörcs nélkül átúszhatom a Nílus deltáját. Ha azonban nem fekszem a sodrás mocskos vízére, s szaladok az árral elalélva az élvezettől, hanem állva maradok, mint egy kőszikla, jön egy eget- földet rengető szélvihar, mely a félteke minden szilánkját a szemembe hányja, hogy megvakulok. Valóban így van. Empirikus. Kezdetben még könnyezik a látóideg-környékek a helyzetet, később, az idő múlásával e temérdek lom izolálja ezeket az ösztönös reakciókat... legfeljebb saját könnyembe fulladhatok bele, míg ez már lényegtelenné is válhat, hisz a kősziklából szél által összesodort szeméthalom válik- mit legtöbben hegynek látnak. Színtiszta képmutatás. "Kislányom, inkább meghalni állva, mint élni térdepelve". Mégis... ha nincs meg bennem az öntisztítás képessége, vajon nem erkölcsösebb nyíltan a mocsárra heveredni, mint tetszelegni erényeinket belepte napfényben csillogó sáros masszánkkal? S vajon van, ki öntisztító jellem? Ki bocsátja meg bűneinket, ha mi nem tudjuk? Ki bocsátja meg mások bűnét? Van határ bocsánat és felejtés között?

megint én. no persze ki más lenne... hát nem sikerült berúgni. úgy öt kortyig ha jutottam. szánalmas. már ilyet se tudok. csak a hangulat kedvéért akartam. hátha elszáll a feszültség. pohárba önteni, lassan, mélázva kortyolgatni bánatomban. ám, mivel nincs bánatom, ihatnékom sincs. érdekes pszichológiai jelenség.

Vulé vu kusé ávék moá sze szoár?

Belefulladok a jegyzeteimbe. Az elmúlt egy hónapban n számú tömeggel kerültem közvetlenebb kapcsolatba, szinte hiánytalanul próbáltak több- kevesebb sikerrel a lelkembe taposni- a hangyát se vígasztalja, hogy "bocsi, véletlen léptem ám rád!"- kifogást nem áll módomban elfogadni, ezek a méltán bájos mosolyú fiatalemberek bár nem kéretőztek ki az életemből, de kitettem a szőrüket. Helyesen cselekedtem? Talán. Talán nem.

Most már értem, miért ejtett anno a "tanulás" miatt... A másik indok máig hangya- szindrómás. Belefáradtam- nekem most nem kell senki. És semmi. Legfeljebb a jegyzeteim.