május 13.
Azt kérded, küldd-e a könyveimet? -Nakamra ne zúdítsd őket az istenért, barátom! Ne vezessenek, bíztassanak, tüzeljenek fel többé, nem kellenek. Eléggé buzog a szívem magától (...)
május 22.
Az ember életét sokan érezték csak álomnak és járomban-keltemben bennem is mindig itt ez az érzés. Korlátokat látok, amelyek útját állják az ember tevékeny és kutató erőinek, látom, hogy minden igyekezetük célja csak szükségletek kielégítése, annak megint nincs más célja, mint a koldus lét meghosszabbítása, aztán azt látom, hogy a kutakodás bizonyos pontjait illető megnyugvás csak álmatag rezignáció, csak tarka alakokkal és sugárzó látványokkal pingáljuk tele a falakat, amelyek közt raboskodunk. (...)
június 12.
Olyan boldog napokat élek meg, amilyeneket szentjeinek tartogat az Isten. Történjen velem bármi, nem mondhaom többé, hogy nem volt részem örömben, az élet legtisztább örömeiben. (...)
július 1.
Jaj annak -mondtam-, aki hatalmába kerít egy szívet, és ez a hatalmat arra használja, hogy megrabolja azoktól az egyszerű örömöktől, amelyek épp benne sarjadnak. A világ összes ajándéka, minden szívessége nem pótol egyetlen percnyi legsajátabb örömöt (...)
július 8.
Milyen gyerek az ember! Hogy les csak egyetlen pillantást is! Milyen gyerek az ember! (...)
augusztus 10.
Kifakadtam, hogy nektek, ha valamiről szó esik, azonnal véleményt kell mondanotok: ez ostobaság, ez okos dolog, ez helyes, ez csúf! Mit ér ez? Rájöttök talán bármilyen tett belső összetevőire? (...)
december 24.
Meg ez a cifra nyomorúság is körülöttem. Ez az unalmas, hitvány népség! Ez a rangkórság! Ahogy csak azt lesi, vigyázza mind, nem előzi-e meg valaki egy lábhosszal (...)
november 3.
Jaj, ez a világos érzés, hogy egyedül én vagyok ebben hibás- de hát nem hibás! Az az igazság, hogy bennem a forrása minden nyomorúságomnak, ahogy valamikor bennem volt a forrása minden boldogságomnak. (...)
november 26.
Néha azt mondom magamnak: Páratlan a sorsod. Dicsérd mások boldogságát- a tied úgy megkínzott téged, mint senki mást. Aztán egy régi költőt olvasva úgy érzem, mintha a saját szívembe látnék. (...)
november 30.
Hát így igazította el az ember sorsát a Mindenható? Hogy addig legyen boldog, amíg nem világososik az esze, és akkor megint, ha ismét elhomályosul? Mint ezé a nyomorulté. Mégis irígylem a homályt, az elme zavart, amelyben sínylik. Ő bizakodva nekivág a télnek, hogy királynőjének virágot szedjen, aztán búsul, mert virág sehol, s hogy miért, azt föl nem foghatja. (...)
december 6.
Mi az ember, akit félistennek magasztalnak? Nem épp akkor hagyja-e cserben minden ereje, amikor főleg erő volna szükséges? (...)
december 12.
Hátborzongató színjátékot láttam: pusztító hullámtarajok robogtak a sziklákon a homályban, áramlott a földekre, a rétekre, árkon- bokron keresztül, végtelen- végig egyetlen tenger viharzott a süvítő szélben. (...)
december 14.
Lebbentsd félre a függönyt és lépj mögé! Ennyi az egész. Minek habozol, mitől félsz? Attól hogy nem tudod, mi van a függöny mögött és, hogy onnan nem térünk vissza? És mert gondolkodásunk sajátsága, hogy mindenütt zűrzavart és sötétséget sejtünk, ahol nem tudunk semmi biztosat? (...)
+ "Hiába bizonygatom magamnak újra meg újra, hogy derél és jólelkű ember. A zsigereimet szaggatja szét a tépelődés, mgsem bírok igazságos lenni. (...) Minden múlandó, de nincs az a végtelen idő, amely eloltsa az eleven forróságot."
digg it
del.icio.us
Hogy miért. Meg, hogy miért nem száraz neked a téma. Na erre keresem a választ.